Nem az iskolának…

Nem az iskolának, az életnek tanulunk – tartja a bölcs latin mondás. Tudják ezt a Corvinus Egyetemen is, ahol a hallgatóknak a szociológia szakon többek között Esélyegyenlőségi tanulmányokat is oktatnak. A tárgy teljesítéséhez pedig gyakorlati feladatot is el kell látniuk a jó jegyért indulóknak.

Alexandra és Dorina hosszas mérlegelés után a LIKE Egyesülethez jelentkezett, hogy ne csak az iskolának, hanem az életnek, egy életre megtanulják, mit jelent önzetlensül segíteni, másokért élni, figyelmen kívül hagyva a másik nemi, faji, vallási hovatartozását. A leghatékonyabban az ételosztásnál tudtak munkálkodni, ezért A LIKE csapata csütörtökönként és péntekenként hívta őket segítségül.

Tovább olvasom

Nem jövünk dühbe!

„A csokoládé elfogyott, vanília nem is volt” – nem egészen pontos az idézet, de talán mindenki emlékszik Bud Spencer és Terence Hill fagyiárus jelenetére a „Megint dühbe jövünk” című filmből… Nos, Csobánkán két évtizedig valóban ez volt a helyzet. Húsz éven át nem volt itt se csoki, se vanília, a pisztáciáról meg már ne is beszéljünk!

Aztán jött a LIKE Egyesület, és a község alpolgármester asszonyának ötlete alapján létre hozta a csobánkai Baromfinom fagyizót. A 2016 nyarán a település szívében megnyíló fagyizó nem egy átlagos hely. Vagyis, nem kéne kuriózumnak lennie, mégis az: együtt árulja itt az édességet a csoki és a vanília, khm, mármint a magyar és a cigány munkavállaló. Nem provokáció ez, nem polgárpukkasztás. Egy tény. Dolgozni akarnak. Hát dolgoznak! Sikerük nem a színükön múlik. Ki is van írva, mi a titok: „Mai ajánlatunk: csoki és vanília. Ugyanaz a Gyártó!”  (Aki érti, érti…!)

A Baromfinom fagyizó idén újra nyit. Már megkezdődtek a munkálatok, a csoki és vanília csapata talapzatra állította és összeszerelte a faházat, hogy hamarosan újra a Fő tér egyik látványossága legyen. A fagyiszezonban – április első felétől szeptember végéig – üzemelő kunyhócska a LIKE Egyesület szerint újra helyiek és turisták kedvenc helyévé válhat.

 

 

Önként és dalolva

Három elszánt egyetemista lányt láttunk vendégül a farmon. Illetve, nem láttuk őket vendégül, mert dolgozni jöttek, szóval, nem kapni, hanem adni érkeztek a LIKE-hoz!

A Corvinus Egyetem szociológus hallgatói önkéntesként szerették volna gazdagítani a munkánkat – sikerült is nekik! – ezért az éppen aktuális teendőkbe álltak be: ételt osztottak a helyieknek és korrepetálták Gyurkót.

Tovább olvasom

Szívességek kicsiny boltja

Ismered A jövő kezdete című filmet? Egy elgondolkodtató és megindító mozi arról, hogyan változtathatja meg egy egyszerű ötlet és egy jócselekedet egy egész kis közösség életét. A sztorija egyszerű: az iskolába érkező új tanár nehéz feladatot ad a srácoknak: aki jó jegyet akar év végén, az tesz valamit, amitől jobbá válik a világ. Trevor komolyan veszi a dolgot, és egy kész tervvel áll elő: „segíts három emberen, és ígértesd meg velük, hogy ők is segítenek három másik rászorulón. Így hatványozódik a jó.” A film édes-keserű véget ér, a fiú jótettei azonban még sokáig rezonálnak a közösségben.

Valami hasonló indulhat el a LIKE háza táján is. A csapat ugyanis hamarosan megnyitja az első Szívesség Boltot – egy olyan üzletet, ahol egyetlen fizetőeszközt fogadnak el: a másokért tett szívességet. A boltban vásárolhat bárki korra, nemre, illetve politikai vagy vallási, faji vagy nemzeti hovatartozás való tekintet nélkül. Egy szabály van: hitel nincs! Azaz, csak az vásárolhat, aki előtte számot adott megtett szívességéről, előre beígérni valami jótéteményt nem lehet!

Tovább olvasom

I LIKE süti!

Jó hangulatú karitatív sütivásáron vett részt a LIKE csapata a BP munkatársainak jóvoltából. Az alapvetően olaj- és gáziparban érdekelt BP 2009-ben hozta létre Budapesten globális szolgáltató központját és 2017 szeptemberére tervezi második irodájának megnyitását Szegeden.

A cég nem csak az üzleti életben játszik vezető szerepet, de a karitatív területeken is jeleskedik. A budapesti önkéntes kollégákból álló Solaris csapat már számtalan alapítványnak szervezett gyűjtést, vagy segédkezett különböző óvodák és iskolák felújításában, rendbe tételében.

A Solaris csapat ezúttal a Lépj Időben Ki Egyesületnek adott bemutatkozási lehetőséget, és a LIKE-ot nevezte meg jótékonysági süteményvásárának kedvezményezettjeként. Rövid prezentációnk után megkezdődött a sütivásár, ahol a kolleginák pompás édességekkel álltak elő (nem csak szépek, de finomak is voltak… mármint a sütik)! A színes, virágos, eprekkel dekorált csodák hamar gazdára találtak (hm, itt másodállásban mindenki cukrászmester?!)

Az eladott desszertekből befolyó összeget a cég felajánlotta a LIKE működésére. Munkánkról hallva többen jelezték, hogy szívesen ellátogatnának a farmra. Várjuk őket szeretettel!

Mindennapi

Talán nem vagyok egyedül, amikor bevallom, hogy egyik rémálmom az, hogy állok a pénztárnál, a kasszás hölgy kimondja az összeget, én kinyitom a pénztárcámat, és észreveszem, hogy üres… De sokan vannak, akiknek ennél vadabb rémálmaik vannak, például, hogy nem tudnak ebédet adni a gyereknek, és még többen vannak olyanok, akiknek ez már nem is csak egy lidérc, hanem a fájdalmas valóság. Ugyanis nem csak, hogy bevásárolni vagy ebédet adni nem tudnak, de még napi kétszeri hideg élelem sem jut az asztalra.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…” – amikor a boldogsághoz már nem kellene több, csak egy nagy kenyér, amibe boldogan marnának bele a gyerekek, mert még friss és nem szikkadt, akkor már csak ezt a kis fohász mormolják a szülők, miközben maguk sem hisznek a csodában… Pedig létezik.

A négy muskétás, Ilon, Sacika és a két Marika a csodagyárosok Csobánkán. Az Élelmiszerbank jóvoltából pékárut osztanak a helyi családoknak.

2016 nyarától kezdve heti négyszer megtöltik a Nemzetiségek Házát kenyérrel és reménnyel. A családok jönnek és viszik a mindennapit, azt a finom falatot, amiben már nem is hittek.

Hetente ezer ember jut így pékáruhoz. Aki enni akar Csobánkán, az enni is tud.

A másik rémálmom, hogy valaki segítséget kér tőlem, és én nem tudok rajta segíteni. Pedig nem kellene ettől rettegnem, hiszen tudom jól: mindig lehet segíteni a másikon, ha nem pénzzel, akkor munkalehetőséggel, tettekkel, megértő csenddel vagy egy szelet kenyérrel. Mert a segítség nem hatalom vagy pénz kérdése. A segítség egy új látásmód, egy megváltozott nézőpont. Egy döntés.

 

Képeslap Csobánkáról

„Miért ide születtem? Miért ez vagyok én? Miért nem lettem más? Miért döntök így? Miért van ennyi miért?” Dübörögnek a kérdések és sodródnak az emberek az életnek nevezett hosszú úton. Magányosan, vagy egy-egy társsal karöltve, gyorsan vagy vánszorogva. A fekete ruhás szereplők szinte világítanak a színpadon. Kicsik és nagyok, fiúk és lányok, pont, mint az életben: céllal vagy céltalanul, lehorgasztott vagy égre emelt tekintettel.

Ők a LIKE Egyesület jótékonysági vacsoráján bemutatott élő prezentáció szereplői. Szimbolikus a megjelenésük: fehér bőr és fekete ruha, egyetlen személyen megfér a két „véglet”. Miért nem fér meg akkor a mindennapi életben? (Miért van ennyi miért?)

„2013-ban leköltöztünk Tiszadobra, hogy állami gondozott, és mélyszegénységben élő emberekkel dolgozzunk… az együtt töltött idő megváltoztatta a szemléletünket, hozzáállásunkat, és segített abban, hogy megtegyük az első lépést a mára már működő, hazánkban egyedülálló projekt megvalósítása felé.” – foglalja össze a LIKE Egyesület indulását Bihari-Apáthy Judit, az egyesület egyik alapítója, belépve az élő prezentáció magjába. Ugyanúgy, ahogy annak idején belépett a csobánkai emberek életébe.

A LIKE Egyesület munkásságát bemutató élő prezentáció Szabadhelyi Gábor agyából pattant ki még évekkel ezelőtt, és a jótékonysági vacsora tűnt a legjobb időzítésnek, hogy ebből az ötletből valóság – egy valóságos show – legyen.

Bóbis Enikő tánctanár, rendezvényszervező kreatívan és érzékenyen, no meg persze humorral nyúlt az ötlethez, és kihozta belőle a maximumot.

Úgy mutatja be Csobánka múltját és jelenét, vegyes összetételű lakosságát, a helyiek mély nyomorát és kitörni vágyását, hogy szinte érzed a szagokat, látod a félelmet a szemükben. Börtönbüntetése miatt távollevő családfő, a szabad ég alatt legelésző állatok, a víz nélküli házacskák meg a kútnál álló asszonyok… mind-mind megelevenednek a fényűző jótékonysági vacsora helyszínén.

A szöveg szívbe markoló, de igaz a mondás: a szó elszáll. A színpadi mozdulatok és események azonban belevésik a szavakat az emberek lelkébe, és sokáig vissza-visszatérnek. A jótékonysági vacsora szereplői is minden bizonnyal visszatérnek még arra a csodahelyre, amit ezen az estén csak „képeslapon” láthattak.

 

A LIKE generáció: „Félek, hogy egyszer nem dolgozhatok!”

„Kitűztem egy célt. Előrébb szeretnék jutni. Autókkal szeretnék foglalkozni: autószerelő leszek, vagy karosszéria-lakatos.” – mondja félszegen Vastag György, vagy ahogy a LIKE programban dolgozó mentorok és társai is nevezik: Gyurkó.

A fiatal fiú gyakorlatilag megcáfolja azt a sok-sok cikket, amelyet a mai X, Y, Z generációról mostanában olvasni lehet. Ezek az írások ugyanis a céltalanságról, a halogatásról, a reményvesztettségről szólnak, a fiatalokról, akiknek fáj, hogy lenézik őket, belül azonban szétveti őket az előttük álló élettől való félelem. Gyurkó nem tartozik egyik generációba sem, vagy ha már mégis kategorizálunk, akkor én azt mondom: nyissunk egy új fejezetet, és legyen LIKE generáció is – mindazoknak, akiknek igenis cél van a szemük előtt, amiért képesek is megdolgozni, és, noha el-elbuknak, mindig felállnak, és nem veszítik el a reményt. Mert hisznek ők, és tudják jól, hogy vannak, akik hisznek bennük.

Gyurkó arról a programról beszél a LIKE 2016. november 27-én megrendezett jótékonysági vacsoráján, amely lehetőséget és anyagi boldogulást is jelent a számára mostanában: „Az ösztöndíj napi szinten 2000 forint, ebben benne van a tanulás és a munka. Azaz ezért a pénzért úgymond három órát dolgozunk, kettőt tanulunk. Ez havi szinten 40 000 forintot jelent. Kivéve, ha nem megyek el a korrepetálásra, mert akkor bizony levonás jár!” – számol be Gyurkó a jótékonysági vacsora kíváncsi vendégei előtt életének alakulásáról. Hőstetteiről és bukásairól. A farmon végzett munkáról is beszél, nem érez szégyent amiatt, hogy fizikai munkát végez, sőt. „Paprikát szedtünk, amit elajándékoztunk és haza is vihettünk belőle. Etetjük és takarítjuk az állatokat. A kedvencem a kutya.”

A jótékonysági vacsora vendégeivel megosztja legnagyobb félelmét is. Az pedig nem más, mint hogy nem tud dolgozni, nem tud segíteni a családjának. A fiú most nyolcadikos.

 

Kapálás egymillióért… senki többet, harmadszor!

„Prezentáció bekészítve, minden rendben? Kezdhetünk?” – kérdezte tekintetével a moderátor. „Igen!” A fekete ruhába öltözött fiatalok a színpadra léptek, és játékosan bemutatták a Lépj Időben Ki (LIKE) Egyesület megalakulásának történetét, eredményeit, célkitűzéseit. A diavetítés helyett ők maguk voltak a prezentáció… és nem ez volt az egyetlen szokatlan momentum azon az estén…

2016. november 27-én a Hemingway étteremben tartották a LIKE „Metamorfózis – az átváltozás folyamata” című jótékonyági vacsoráját. Aki azt gondolja, egy udvarias, elegáns, de egyértelműen a pénzre hajtó összejövetelről volt szó, az téved – és nem ismeri a LIKE-osokat. Ők nem viccelnek, ha egy kis kreatív humorról van szó.

 „Az ország minden szegletéből érkezhetnek hozzánk volt állami gondozottak, vagy mélyszegénységben élők, hogy megtanuljanak dolgozni, tanulni, pénzt beosztani, hasznosan eltölteni a szabadidőt. A cél, hogy önmagukat, képességeiket megismerve, két lábon állva, és két kézzel dolgozva elinduljanak a munka világába.” – mesélt a LIKE célkitűzéseiről Apáthy Judit ügyvezető, majd Rókusfalvy Pál, az est moderátora ismertette az árverési tárgya… hmm, élményeket.

Licitálni ugyanis hasznos időtöltésekre lehetett: egy kétórás lovaglásra, paprika palántázásra, vagy éppen 60 család élelmiszerrel való ellátására, de aki arra vágyott, hogy egyszer sajtot készítsen, az egy kétalkalmas sajtkészítői oktatásra ajánlhatta fel a pénzét.

A licitálás pörgősen és jókedvűen, de vérre menően zajlott: az üzletemberek ebben sem ismertek tréfát. Végül minden tétel elkelt, például a nyertes cég több mint egymillió forintért „csapott le” a tavasszal esedékes kapálásra! Az árverés nyertesei köszönetképpen egy oklevelet is kaptak megszerzett javaik mellé.

A befolyt összeget az egyesület a következő évi projektjeire fordítja, azaz a fiatalok tanításába, vezetésébe fekteti, hiszen mottója, hogy mentorokat mentorál, azaz hisz abban, hogy azok, akiket tanít, továbbadják majd tudásukat a társaiknak, és a következő generációnak.

GYURKÓ

 

IMG_5573Még a nyár elején ismerkedtünk meg Gyurkóval. Gyurkó a maga 14 évével, a község egyik leghátrányosabb családjának legidősebb gyermeke.

Egyike azoknak, akik a csobánkai általános iskola bezárásával még nehezebb helyzetbe került a tanulmányai kapcsán.

A nyárból két hónapot dolgozott velünk, és továbbra is a FARM-on fog tevékenykedni délutánonként suli után.

Gyurkó felismerte, hogy együtt dolgozni egy kitünő lehetőség, hogy elérje célját, és autószerelő legyen.

Szeretnénk mindent megadni, hogy elérje álmát.

Első körben segítettünk neki és a testvéreinek, hogy beiratkozzanak az iskolába, illetve egy támogatónak köszönhetően iskolaszerrel is sikerült felszerelni!

Amennyiben szeretnéd támogatni Gyurkó tanulmányait, (ebédeltetés, ruházkodás, tanszerek) kérlek jelezd felénk!