Gyuri egész életében a gyermekvédelmi rendszerben volt. 3 nevelőszülőnél, aztán lakásotthonban,majd
gyermekotthonban élt. 11 éves korától többször szökött a lakásotthonból, kimaradt az iskoláiból, évekig utcán, kisgyerekként csavargóként élt. 15 évesen ismertük meg Tiszadobon, ahonnan még mindig szívesen távozott napokra, természetesen engedély nélkül. Képtelenségnek tűnt, hogy az amúgy kifejezetten értelmes fiatal valaha napi szinten iskolapadban fog ülni. Egy újabb kicsapás következtében került a három hónapos programunkba. Majd 18 évesen, utógondozottként került Budapestre, és kezdte – immár harmadszorra – a kilencedik osztályt. Idén végül befejezte, és nagy örömmel újságolta szeptemberben: „Jucika! Hivatalosan is tizedikes vagyok!“

Gyuri küzd. Élete, minden egyes napja egy döntés, hogy merre menjen. Nem minden nap hoz pozitív döntést, és hosszú út áll még előtte. De küzd, és hiszem, hogy nyerni fog.