Hősképzés Csobánkán
Egy tábor, amely a kisiskolásokat hősökké formálta – a mindennapok hőseivé
De a tábor egy másfajta hőstettel kezdődött: azoknak a szülőknek az önzetlen hőstetteivel, akik elengedték a gyermekeiket a hősképzőbe. Mert olyan korban élünk, amikor a bizalom és a jószándék, a gyermekeink jövőjével való őszinte törődés, az értük történő erőnkön túli áldozathozatal igenis hőstetté magasztosul.
Fantasztikus közösség és inspiráló légkör formálódik az újonnan indult iskolánkban itt Csobánkán. Jó látni az aktív szülőket, a lelkes gyerekeket, akik szeretnek iskolába járni, s azt, ahogy a diák, a szülő, a kisiskolás egy nagy közös családdá formálódik, amelyben törődünk egymással. Jó együtt dolgozni, és jó együtt pihenni, kikapcsolódni is. Ennek volt az első nagyobb szabású alkalma a hétvégi hősképző táborunk.
A gyerekek már az utazás teljesen felpörgette, mindenki lázban égett, hisz ez volt az első közös élményünk, amikor nem aludtunk otthon. Megérkezés után irány az Eleven Park – és négy órán keresztül csak játszottunk. Bátorságpróba, kalandjáték, ügyességi versenyek. Maga a szállásunk is stílszerűen egy edzőterem volt. Az aktív napot és a megannyi élményt a finom pizza zárta, majd az elégedett horkolás. Másnap pedig folytatódott a játékos tanulás, a felkészülés az életre, a hősképzés.
Az előttünk álló életre fel kell készülnünk – mi felnőttek, jól tudjuk ezt, az élet megannyi vihara edz bennünket. Mégis a gyermekeinket, akiket a legjobban szeretünk, sokszor elfelejtjük felkészíteni arra, ami bennünket is oly sokszor megpróbál. A nehézségekkel szemben talpon maradni és másokat is talpra segíteni, a próbákban kitartani és másoknak is segítő kezet nyújtani, a szabadságunkat megélni és önként korlátozni a másik szabadságának határáig – ezt jelenti hősnek lenni. És bár a mozikban egyre csak szaporodnak a hősök és szuperhősök, a mindennapjainkban fájóan ritkán találkozunk velük. Vagy talán a tábor óta kicsit gyakrabban? Reméljük, és ezért dolgozunk. A hősképzés nem csupán egy nagyszerű élmény, nem csupán testet és lelket építő kikapcsolódás, hanem felkészülés a nagybetűs életre, hogy abban végre egyre több legyen a nagybetűs EMBER is. Legelőször a saját gyermekeinkből. Mert minden szülőnek ez a legnagyobb vágya és célja: hogy a gyermeke messzebb jusson, többet érjen el, boldogabb és teljesebb életet éljen, mint ő maga. Hogy nagyobb hőssé válhasson, amivé ő válhatott.
Ahogyan egy almafa gyümölcse nem az alma, hanem egy másik almafa, ugyanígy a mindennapokban hősként élő szülők gyümölcse sem pusztán egy kisebb vagy nagyobb hőstett, hanem egy újabb hős, aki a majd az ő útját fogja járni. Szülőként, pedagógusként, egyesületben vagy iskolában ugyanazt tesszük: hősöket formálunk a gyermekeinkből. Miért? Mert ez a dolgunk. Ez a lehetőségünk. Ez a legnagyobb ajándékunk, amit a gyermekeinknek adhatunk.
