Sanyit 2013-ban ismertük meg, amikor az egyik fiatal állami gondoskodásban élő lányt, akivel már 4 éve foglalkoztunk elvette feleségül és várták első babájukat. Sanyi Tuzsérról származott, a cigánysorról. Keveredett balhékba, annak következményeként börtönbe is. 2013 őszén eljöttek a feleségével, Jeannával a három hónapos bentlakásos mentorációs alapú programunkba.

Nemrég találkoztunk, azt mondta: nehéz munkát kapni, és így, hogy Jeanna már a terhessége végén jár, nem szívesen megy el hosszabb időkre az ország másik részére dolgozni, pedig többször járt Budapesten is építkezéseken.

Olyan könnyű lenne cigivel üzletelni, – mondja. Itt mindenki ezzel foglalkozik.

„Minek kockáztassam, hogy elvigyenek, Jucus? Itt vannak a gyerekeim, és Jeanna. Nekem mindent megér, hogy velük legyek!“

Jeanna szintén egy fajta sikertörténet. Nem élnek könnyen, de Jeanna otthon van neveli a gyerekeiket. Azt gondolom, az is eredmény, hogy megszülte őket, ellentétben annyi sorstársával, akik inkább abortuszon mennek át, majd küszködnek egy életen át a lelkiismeretfurdalásukkal. Tehát ő megszülte és nem adta gyerekotthonba őket, küzd értük, és mindazt amit tud, megadja. Kívülről olyan, mintha ez kevés lenne? Lehet. Engem mégis mosolyra késztet, ahogy látom az odaadó gondoskodását, ahogy rohangál a gyerekek után. Adja, amit tud, mindenét, amije van.