Sokszínű vallás: képernyőn a LIKE Egyesület

Ha az ember meghallja: vallás, rögtön a templomok sötétje és a papok arany ruhája jut eszébe. Pedig a vallás, a hit több ennél – a vallás nem üldögél a padokban keménykötésű könyvből énekelve, és nem öltözik ünneplőbe sem. A hit cselekszik, másokért él és megteszi mindazt a jót, amit csak tud.

A LIKE Egyesületről nemrég kisfilm készült, melyet a Sokszínű vallás című adásban láthattunk a magyar televízióban. Az anyag tizenhárom percben próbálja bemutatni az Egyesület szerteágazó munkáját.

Heti egy-másfél tonna élelmiszer. Elképzelhetetlenül soknak tűnik. Az is: egy település apraja-nagyja tud belőle lakmározni. De nem az a fontos, hogy mennyi ételről beszélünk, hanem az, hogy ezek az emberek nem jutnának máshogyan élelmiszerhez, ha nincs a LIKE Egyesület, és nem oszt ki hetente ennyi pékárut a csobánkaiaknak.

„A kedvenc történetem egy kislánnyal kapcsolatos, akinek nem tudtak kakaós csigát venni a szülei, pedig nagyon szerette. Az első ételosztáson kapott tőlünk tizenhatot a kedvenc péksütijéből, így aznap neki volt a legtöbb kakaós csigája az osztályban.” – eleveníti fel Gábor a kezdeteket.

„Miután mindenki jóllakott – hiszen korgó gyomorral nem lehet beszélgetni, dolgozni – elkezdhetünk tanulni, tanítani. Megtanulni azt, hogy azt esszük meg, amiért megdolgoztunk. A főtéren felállított fagyizónkban például egy csoki és egy vanília dolgozhat: azaz egy magyar és egy cigány. Mi ugyanis hisszük, hogy ha lehetőséget adunk egy cigány embernek, hogy dolgozhasson, hasznos tagja lehet a társadalomnak.” – meséli az egyesület vezetője.

Oláh Annamária – vagy, ahogy gyermekkori háziállata alapján mindenki szólítja: Cica – a fagyizóban dolgozik. Ő a csoki. Az a cigány ember, aki dolgozni akart, és kapott is lehetőséget rá. Pedig nem sokan mondtak róla jót: drogosnak és tolvajnak titulálták, Gáborék azonban bizalmat szavaztak neki. Annamária azóta is szorgalmasan és becsületesen dolgozik a kis üzletben.

A farmon pedig, ahol állattartást és növénytermesztést tanulhat az ott dolgozó hat fiatal, az együtt elvégzett kemény munka során megtanulják megbecsülni a pénzt. Azt a pénzt, amelyet eddig segély formájában kaptak – és nem sokra értékeltek. Ez a szemlélet is sokat változott, amióta a LIKE farmján dolgoznak a felkaroltak.

De nem csak pozitív irányban történtek változások: az egyesület munkáját sokan ellenzik, és nem csak szóban, tettekkel is. Bejelentések, kukacoskodások, ítélkezés nehezíti a munkát. Az egyesület nem hiszi, hogy mindent tökéletesen végez, vagy, hogy ez az egyetlen módszer a haladásra, a nézőpontok közelítésére, az előítélet felszámolására. Egyben azonban biztosak: tenni kell valamit.

A LIKE Egyesület bátorító – és a mai világban talán naivnak tűnő – mottója ez: „Hinni kell azokban, akikben senki más nem hisz. Elhinni róluk azt, amit magukról talán el sem hisznek.”

Náluk működik. Érdemes lenne kipróbálni?

Az adás megtekinthető ITT.