ASZÓD március 19. – a házasságról
Lakos Mária Lujzának, a javítóintézet munkatársának tollából:
“A tárgya ennek az emailnek egy filmcím, amit a ’70-es években forgattak a Javítóban és bemutatta az akkori életét növendékeinknek. Mélyen bent járt az idő a szocializmusban, az Intézet nevelési alapja makarenkói szisztéma volt. Sok szép dolgot mutatott be a szocializmus idejéből, de aki a sorok között tud olvasni, az pont azt kereste, hogy mi van emögött: csak a test, az anyag? S hol a Lélek és a Szellem?
A legutóbbi telefonbeszélgetésünkben kritikát fogalmaztam meg. Remélem, hogy nem bántottam meg vele senkit, de nagy a felelősségem, mindenki iránt, hiszen a növendékekért vagyok elsősorban, de a hozzánk érkező vendégeknek is tudniuk kell a valóságunkat, hogy elinduljon egyfajta párbeszéd. Ne sérüljön senki. Éshát mivel előre nem tudhatjuk, milyen témákkal jöttök (erre persze nem is igazán tartunk igényt), utólag mégis jó, ha a reflexióinkat megismeritek: a növendékekét, és mivel én vagyok ott, az enyémet.
A szombati alkalom egészen kivételesen jól sikerült. Nem tudom kellően kifejezni a hálámat Istennek, hogy ebben a nehéz témában, mint a párkapcsolat, ilyen hiteles tanúságtevőket, bizonyságtevőket küldött, mint Ti. Nagyon tetszett Gábor előadásában, hogy mindenről szót ejtett, ami ezeket a fiúkat foglalkoztatja: kendőzetlenül, őszintén, a fiúkat abszolút egyenrangú partnernek tekintve. A fiúk szavaival éve: megmondta a frankót, de nem váltott ki bennük durva reakciókat, kamaszos idétlenkedést, nem röhögcsélték el, hanem szépen hagyták magukat előre vinni a témában. És ennek a legfontosabb oka az volt, hogy Gábor bizalmat keltett maga iránt, ami ezen a helyen a legnagyobb erény. Hogy BIZALMAT GERJESSZÜNK, mert ez a legjobbat hívja elő az emberből. Szoktam mondani, hogy a munkámnak a legszebb felismerése, hogy számtalanszor tapasztalom növendékeink magas érzelmi intelligenciáját. Én ezen az alapon tudok velük jól együttműködni, hogy ezt értékelem, becsülöm, és a magam módján meg is erősítem ebben.
Most ezen az alkalmon megint ennek lehettem a tanúja. Sikerült a lélektől lélekig eljutni. Szokták mondani, hogy egy film, egy előadás sikere garantált, ha ott jelen van egy kiskutya vagy egy kisgyerek. Az a kép, ahogy Gábor az abortuszról beszélt, nagyon megdöbbentette őket – talán még sosem gondolkodtak el ezen ilyen aspektusban. Hihetetlen a számomra, hogy annyira bevonta Gábor őket a saját gondolatmenetébe, hogy egyet kivéve elfelejtettek közben csajozni (a jelenlévő lányoknak felhívni a figyelmét magukra), pedig emiatt mindig el-el szoktak kalandozni. Ezt most nem éreztem.
A kényes témák ki lettek mondva: maszturbáció, pornó, homoszexualitás. És nagyon komolyan vették Gábort. Erről csak egy férfi tud velük így beszélni, és bizony e téren a Javítóban most nincs senki. Pár évvel ezelőtt volt egy biológia tanár kolléga, de ő már nincsen az Intézetben sajnos.
A szerelem lelki és szellemi aspektusa már nehezebben körbejárható témák. Azt hiszem a férfivilágban erről nagyon kevés szó esik. De úgy érzékeltem, hogy nagyon jól reagáltak akkor is és utólag is a fiúk.
Az esküvő engem is „könnyekig meghatott, megrendített”. És este erről beszélgettünk a legtöbbet a csoportban a vacsoránál. Tetszett nekik a gyűrű, amibe egymás nevét vésették; a szép gesztus, ahogy letérdeltek, és hát az eskü, a fogadalom szövege, amit sokan most hallottak először életükben. Tudnotok kell, hogy az én 12 növendékem közül csak egynek a szülei vannak összeházasodva. Ketten apa nélkül nőttek fel, hárman intézetben nevelkedtek, és van köztük, aki soha életében nem találkozott az apjával. Ép család nincs előttük, csak rossz példa.
Hálásan köszönöm, hogy része lehettem egy hétköznapi csodának tegnap, és hogy reményt kaptam megint, hogy Isten nem hagy el bennünket és mindig küld olyanokat, akik az Ő igazságát megismertetik, a lelkünkbe vésik, újra és újra.
Ébényi Gyuri szavaival: nagyon szeretlek benneteket és nagyon várom az újabb alkalmat.
Szeretettel,imádsággal,
Lujzi
“Nagyon örültünk, hogy mehettünk Aszódra jó volt látni azt, hogy az Úr hogyan munkálkodik ezen a helyen. Nagyon megható volt számunkra, hogy mekkora szeretettel fogadtak minket ezek a fiúk és az első pillanattól kezdve felnéztek ránk meg a többiekre is, pedig nem is ismertek minket. Jó volt látni, hogy ilyen nagy éhség volt bennük és hogy vágynak megismerni az Urat. Mi sokkal rosszabb állapotokra számítottunk, biztosak vagyunk benne, hogy sokat számít, hogy az elmúlt hónapokban foglalkoztok velük. Azt gondoljuk, hogy nagyon sokat jelent ezeknek a fiataloknak, hogy külső önkéntes emberek foglalkoznak velük, Isten feltétel nélküli szeretetét tudják feléjük nyújtani. Az tetszett még nagyon, hogy ez a szolgálat nemcsak a fiúkra, hanem a nevelőikre is nagy hatással van és ők is hálásak nektek. Örülünk, hogy részesei lehettünk ennek. Reméljük még máskor is lesz lehetőségünk meglátogatni őket.
