Egy különleges Mikulás története – Baktalórántháza, Berkesz

Az állami gondozottak életében jönnek-mennek az emberek. Vannak, akik rendszeresen találkoznak velük és vannak, akik egyszer látogatnak el a gyerekotthonba.

A csapat akivel útra keltünk, volt mindenféle. Mi az amit vihetnénk nekik? Mikulás csomagot kapnak innen-onnan. Mégis mi az, ami megmaradhat bennük?

Ez az elcsépelt szó, a szeretet.

De vajon mi van mögötte?

Ahogy a látogatás szervezője mondta, például ez:

“Az utunk odafele beszélgetéssel telt, meg részemről az életben maradásért harcoltam, nagyon beteg voltam. De tudtam, hogy mindenféleképpen itt kell legyek, mert megígértem. Ha ezeknek a gyerekeknek megígérsz valamit, azt tartanod kell, ha nem teszed, soha többet nem fognak benned bízni. Megtanulták, az élet megtanította nekik, elég korán…..” – Koczán László, önkéntes koordinátor

15 lelkes budapesti fiatal felnőtt, akik muffint sütöttek, és személyre szóló üzenetet írtak minden egyes gyereknek, és 5 másik fiatal, akik eljutottaták a gyerekekhez, együtt azzal az üzenettel, hogy szeretve vannak és értékesek.

Természetesen a komolykodást körbevette játék, és közös zenélés is.

Azt is különleges látni, hogy az önkéntesek szíve hogyan változik egy-egy ilyen látogatás alkalmával:

“ nagyon jó élmény volt, építő, mikor az ember megérti a szeretet lényegét, és mindennapossá teszi: nem a magam kis tengelye körül forgok, hanem azt nézem, hogy hogy tudnám felemelni azokat az embereket, akiknek szüksége van rá. Ezzel az egyesülettel nagyon is gyakorlatiassá lehet tenni a szeretetet, és mindenképp hasznos, hogy meglássuk azt, hogy nem csak az a jólét van sajnos a világon, ami körbevesz, hanem vannak olyan emberek, akiknek szükségük van olyanokra, akik tudják őket szeretni, lehetőségeket teremteni, amivel élhetnek, és jó példát, utat mutatni számukra. Úgy gondolom, minél több fiatalnak meg kellene ezt tapasztalni, hogy kizökkenjen az önzőségéből, és szociálisan még érzékenyebbé tudjon válni, mert ha így folytatjuk, áthidalhatatlan szakadék fog keletkezni a társadalmunkban. Én is inkább az önző kategóriába tartozom őszintén megvallva, de az ilyen utak során mindig változik bennem valami. Köszönöm a lehetőséget” – Tóth Glória

Hisszük, hogy ezek a cseppek összeállva maradandó nyomokat hagynak a fiatalok életében.

További fotókat ide kattintva láthat!