Február 20.-án több alkalom is zajlott a LIKE szervezésében, ezek közül az Aszódi látogatás egy önkéntes csapat odaadásával valósult meg.

Azt hiszem, hogy fontos a belső visszajelzéssel kezdeni:  “Mindenképpen szeretném ha tudnátok, hogy ezideig példa nélküli az a törődés velünk, amit időről-időre kapunk tőletek.”

Koczán Laci önkéntes beszámolóját olvashatjátok és további képeket ide kattintva nézhettek!

“Személy szerint nagyon vártam az alkalmat, hogy újra találkozzak ezekkel a srácokkal. Dél körül ért a hír, hogy a zenésznek, aki egyben a kocsit is biztosította, lerobbant az autója. Reggel óta meg a kisfiam is rosszul, hányt.

Mindezek nem törték meg a lelkesedésünket.

A kapcsolattartó, Lakos Mária Lujza jött elénk szokás szerint, majd a könyvtárba mentünk, és szép lassan megérkeztek a fiúk.

Bemutattam a többieket, majd egy kicsit meséltem magamról, és elkezdtünk kiscsoportokban beszélgetni, mert úgy láttuk az elmúlt alkalmak alapján, hogy kiscsoportban könnyebben megnyílnak a fiúk. 3 kiscsoportot tartottunk, így 5-6 srác jutott fejenként.

Nem volt egyszerű a figyelmet fenntartani, ugyanakkor rengeteg kérdésük volt az élettel és Istennel kapcsolatban. Meséltek a helyzetükről, a terveikről, olyan sok potenciál van bennük! Beszélgettünk a Bibliáról, róluk, imádkoztunk.

Megkérdeztem, hogy van e olyan imakérés, amit szívesen megosztatnának. Nagyon szívesen osztották meg őket, fel is írták, így többen is hordozzák őket.

Egy másik fiú, mikor beszéltem hova járok gyülekezetbe, megkérdezte, hogy ha nem lenne túl nagy kérés, júliusban szabadul, elvinném erre az Istenes helyre ahova járok?”

Az egyik önkéntesünk, aki először ment Aszódra, az alábbi visszajelzést adta: “Megrázó volt és csodálatos az alkalom. Élet ömlött belém, ezekért a pillanatokért érdemes élni egy hívőnek. Ha szükség van rám, megyek.”.

Hogyan lehet egy alkalom puha? Hogyan lehet az Aszódi Javítóintézetben a kemény srácok között puha egy alkalom? Milyen az?

Olyan, amikor egy óra leforgása alatt látni lehet ahogy átmegy az üzenet. Az az üzenet, ami arról szól, hogy mindig van lehetőség újrakezdeni. Lehet más esélyekkel, és lehet más pozicíóból, de igenis van esély újra kezdeni és ez csak rajtunk múlik.

Ráadásul, ha egy vagy több olyan ember szájából jön ez az üzenet, akik maguk is egy eltékozolt életből építkeztek újjá, annak igazán komoly súlya van.

Ekkor látszik, ahogy az arcok ellágyulnak, megváltoznak. Látni lehet a srácok igazi, puha valóságát mély sebeiket, őszinte kérdéseiket.

Január 23-án látogattuk meg a jelenleg Aszódon tartózkodó fiúkat.

Az alkalmon több mint 20 fiatal vett részt.

Ezután legközelebb február 3-án voltunk. Ezalkalommal vittünk egy kis dobozt is, amibe az imakéréseiket rakhatták. A kérdések roppant őszinték voltak. Minden egyes alkalommal a szívemig hatol, amikor látom, hogy ezek a fiatalok semmi mást nem szeretnének, mint szeretett légkörben lenni, egy normális családot és munkát maguknak.

Hiszem, hogy tudunk segíteni nekik, hogy megtanulják az ehhez vezető út gyakorlati lépéseit. És bár ők sokszor azt gondolják, hogy az a legrosszabb ami történhetett velük, hogy Aszódra bekerültek, valójában ez egy esély az újrakezdésre.

Hetekig tartó gyűjtögetés, a pontos adatok összeszedése a családoktól, napokon át tartó pakolás előzte meg azt a két napot, amikor 22 volt állami gondoskodásban élő családdal találkoztunk, hogy személyre, családra szabott dolgokat ajándékozzunk nekik Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében.

További képeket ide kattintva láthat!

Gyönyörű szíveket, tenni vágyó, kitörni akaró életeket láttunk. Olyan fiatalokat, akik mindent megtesznek, hogy gyermekeiknek mindent megadjanak. Mindez sajnos igen nehéz megfelelő minták nélkül.

Nagy öröm volt az ajándék zsákok körül is, de főleg azok az együtt eltöltött pár percek voltak igazán értékesek, ahol szó volt múltról, jelenről, de arról is, hogy esetleg máshol milyen lehetőségek vannak. Célunk, hogy segítsünk ezeknek a fiataloknak, hogy változtassanak, amíg bennük van ez a vágy.

Mindig meglep, hogy mennyit dolgoznak ezek a fiatalok, hogy a létminimumon legyenek! Főleg az, amikor a kis hideg konyhában, szinte a semiből előkerül azért egy kókuszgolyó, egy üditő, és persze egy kis képeslap karácsonyra. Mert ők is készültek, adni vágynak!

Jeannának és Sanyinak megszületett a harmadik kisbabájuk. Hála Istennek, egészséges baba, október elején, gyorsan jött világra. A látogatásról további képeket ide kattintva találhattok.

A család nehezen él, de igyekeznek mindent megadni a gyermekeiknek. Sőt, nem csak a gyermekeiknek, hiszen minket is süteménnyel és szendviccsel vártak.

Jó volt látni, hogy amiket szeptemberben vittünk nekik hasznosítják, átrendezték a lakást, csinosították és Jeanna, az anyuka már a karácsonyi dekorációt is elkezdte feltenni.
A párral közösen azon dolgozunk, hogy az életükre nézve olyan terveket szőjjünk, amelyek kitartó munkával eredményt hozhatnak.