Mondják, sokat elárul egy országról, ahogy gyermekeivel és öregjeivel bánik. Talán még egy ilyen beszédes dolog az ünnep: egy-egy örömteli esemény megtartása sokat elárul a közösségről. Csobánkán a majális is olyan, mint a település maga: sokszínű kavalkád, melyben a helyiek nyelvi, nemzeti, felekezeti és korosztálybeli változatossága tükröződik.

A programokhoz jó idő is társult, így a sportpályán tartották meg az ünnepet, és nem volt szükség az esőnapra fenntartott közösségi házra. A kicsiket gyerekfoci, fanyűvő játékok, arcfestés, bohóc, a felnőtteket pedig főzőverseny és az Original együttes várta.

Mivel a LIKE Egyesület is nagy szerepet játszik a helyiek életében, természetesen az egész csapat képviseltette magát a rendezvényen: a CMA-val (Keresztény Motorosok Szövetsége) indultak a főzőversenyen, ahol az általuk készített gulyáslevessel bezsebelték az első helyezést. Szuper teljesítmény, ugye? (Soha nem áruljuk el, hogy minden versenyző első lett!)

De nem csak hoztak, vittek is valamit a közösségnek: megsütötték a közösség öt nemzetének nemzeti süteményét!

A képek tanúsága szerint minden nemzet és minden korosztály jól érezte magát május elsején!

Hogyan lehet egy becsületes keresztény ember egyben fontos üzletvezető, felelős munkaadó, földi javakon agyaló pénzember? Lehet-e egyáltalán bibliai alapelvek szerint vezetni egy profit-orientált közösséget? Nem furcsa ez egy kicsit?

Nem! Sőt, amellett, hogy a Bibliában is találunk rá példát és tanítást is (sokan nem is tudják, hogy a munkavállalói-munkáltatói viszony, vagy akár a kezességvállalás ügyében is fordulhatunk a Bibliához), a 21. században is élnek világszerte sikeres, Istennek elkötelezett üzletemberek. Sőt, a tisztességes, de mégis jövedelmező vállalkozási formulákat tanítják is a jövő generációjának. Például a Pünkösdi Teológiai Főiskolán, ahol „Menedzsment eszközök konferenciát” tartottak május utolsó hétvégéjén.

Read more

„A csokoládé elfogyott, vanília nem is volt” – nem egészen pontos az idézet, de talán mindenki emlékszik Bud Spencer és Terence Hill fagyiárus jelenetére a „Megint dühbe jövünk” című filmből… Nos, Csobánkán két évtizedig valóban ez volt a helyzet. Húsz éven át nem volt itt se csoki, se vanília, a pisztáciáról meg már ne is beszéljünk!

Aztán jött a LIKE Egyesület, és a község alpolgármester asszonyának ötlete alapján létre hozta a csobánkai Baromfinom fagyizót. A 2016 nyarán a település szívében megnyíló fagyizó nem egy átlagos hely. Vagyis, nem kéne kuriózumnak lennie, mégis az: együtt árulja itt az édességet a csoki és a vanília, khm, mármint a magyar és a cigány munkavállaló. Nem provokáció ez, nem polgárpukkasztás. Egy tény. Dolgozni akarnak. Hát dolgoznak! Sikerük nem a színükön múlik. Ki is van írva, mi a titok: „Mai ajánlatunk: csoki és vanília. Ugyanaz a Gyártó!”  (Aki érti, érti…!)

A Baromfinom fagyizó idén újra nyit. Már megkezdődtek a munkálatok, a csoki és vanília csapata talapzatra állította és összeszerelte a faházat, hogy hamarosan újra a Fő tér egyik látványossága legyen. A fagyiszezonban – április első felétől szeptember végéig – üzemelő kunyhócska a LIKE Egyesület szerint újra helyiek és turisták kedvenc helyévé válhat.

 

 

Ismered A jövő kezdete című filmet? Egy elgondolkodtató és megindító mozi arról, hogyan változtathatja meg egy egyszerű ötlet és egy jócselekedet egy egész kis közösség életét. A sztorija egyszerű: az iskolába érkező új tanár nehéz feladatot ad a srácoknak: aki jó jegyet akar év végén, az tesz valamit, amitől jobbá válik a világ. Trevor komolyan veszi a dolgot, és egy kész tervvel áll elő: „segíts három emberen, és ígértesd meg velük, hogy ők is segítenek három másik rászorulón. Így hatványozódik a jó.” A film édes-keserű véget ér, a fiú jótettei azonban még sokáig rezonálnak a közösségben.

Valami hasonló indulhat el a LIKE háza táján is. A csapat ugyanis hamarosan megnyitja az első Szívesség Boltot – egy olyan üzletet, ahol egyetlen fizetőeszközt fogadnak el: a másokért tett szívességet. A boltban vásárolhat bárki korra, nemre, illetve politikai vagy vallási, faji vagy nemzeti hovatartozás való tekintet nélkül. Egy szabály van: hitel nincs! Azaz, csak az vásárolhat, aki előtte számot adott megtett szívességéről, előre beígérni valami jótéteményt nem lehet!

Read more

Talán nem vagyok egyedül, amikor bevallom, hogy egyik rémálmom az, hogy állok a pénztárnál, a kasszás hölgy kimondja az összeget, én kinyitom a pénztárcámat, és észreveszem, hogy üres… De sokan vannak, akiknek ennél vadabb rémálmaik vannak, például, hogy nem tudnak ebédet adni a gyereknek, és még többen vannak olyanok, akiknek ez már nem is csak egy lidérc, hanem a fájdalmas valóság. Ugyanis nem csak, hogy bevásárolni vagy ebédet adni nem tudnak, de még napi kétszeri hideg élelem sem jut az asztalra.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…” – amikor a boldogsághoz már nem kellene több, csak egy nagy kenyér, amibe boldogan marnának bele a gyerekek, mert még friss és nem szikkadt, akkor már csak ezt a kis fohász mormolják a szülők, miközben maguk sem hisznek a csodában… Pedig létezik.

A négy muskétás, Ilon, Sacika és a két Marika a csodagyárosok Csobánkán. Az Élelmiszerbank jóvoltából pékárut osztanak a helyi családoknak.

2016 nyarától kezdve heti négyszer megtöltik a Nemzetiségek Házát kenyérrel és reménnyel. A családok jönnek és viszik a mindennapit, azt a finom falatot, amiben már nem is hittek.

Hetente ezer ember jut így pékáruhoz. Aki enni akar Csobánkán, az enni is tud.

A másik rémálmom, hogy valaki segítséget kér tőlem, és én nem tudok rajta segíteni. Pedig nem kellene ettől rettegnem, hiszen tudom jól: mindig lehet segíteni a másikon, ha nem pénzzel, akkor munkalehetőséggel, tettekkel, megértő csenddel vagy egy szelet kenyérrel. Mert a segítség nem hatalom vagy pénz kérdése. A segítség egy új látásmód, egy megváltozott nézőpont. Egy döntés.